Az éghajlatváltozással szembeni ellenálló képesség az agrárerdészet és a szén-dioxid-gazdálkodás révén

A szén-dioxid-gazdálkodás olyan mezőgazdasági megközelítés, amely növeli a talaj és a növényzet azon képességét, hogy a légkörből elnyelje és tárolja a szén-dioxidot (CO₂). A fenntartható földgazdálkodási technikák - például az agrárerdészet, a takarónövények termesztése, a talajművelés nélküli gazdálkodás és a jobb legelőgazdálkodás - alkalmazásával a szén-dioxid-gazdálkodás csökkenti a mezőgazdaságból származó üvegházhatású gázok kibocsátását, és eltávolítja a CO₂-t a légkörből. Ez a megközelítés hozzájárul az éghajlatváltozás mérsékléséhez, és a szén-dioxid-kibocsátási kreditek és az ökoszisztéma-szolgáltatási kifizetések révén a gazdaságok jövedelmének diverzifikálását ígéri. Az EU-ban a szén-dioxid-gazdálkodásban rejlő lehetőségek kiaknázásához innovációra van szükség, és az agrárerdészet különösen életképes és méretezhető megoldást jelent. Mivel az EU felgyorsítja erőfeszítéseit, hogy 2050-re klímasemlegességet érjen el, a szénalapú gazdálkodás ígéretes stratégiává vált a talaj szén-dioxid-megkötésének fokozására, miközben támogatja a fenntartható mezőgazdaságot. Az agrárerdészet a fákat és cserjéket a növénytermesztéssel vagy az állattenyésztéssel integrálja, lehetőséget biztosítva az élelmiszertermelés folytatására, valamint a légköri CO₂ megkötésére és fás biomasszában és talajban való tárolására. Ezek a rendszerek javítják a talaj egészségét, csökkentik az eróziót, növelik a biológiai sokféleséget, és erősítik a gazdaságok ellenálló képességét a szélsőséges időjárási eseményekkel szemben. A hagyományos monokultúrákkal ellentétben az agrárerdészet diverzifikálja a jövedelemforrásokat a fa, a gyümölcsök, a diófélék, valamint a nem fából készült termékek és szolgáltatások révén, ezáltal csökkentve a gazdálkodók gazdasági kockázatát.

Például az EU Green Deal vagy az angliai fenntartható földhasználati rendszer az agrárerdészetet a fenntartható élelmiszertermelés kulcsfontosságú elemeként ismeri el. Emellett az önkéntes szén-dioxid-piacok potenciális bevételi forrásként jelennek meg az agrár-erdészeti gyakorlatokat alkalmazó gazdálkodók számára, lehetővé téve számukra, hogy a fáikban és a talajban megkötött szén-dioxidot pénzben kifejezzék. Az agrárerdészet azonban a benne rejlő lehetőségek ellenére olyan kihívásokkal néz szembe, mint a kezdeti beruházási költségek, a hosszú megtérülési időszakok, valamint a szén-dioxid-megkötés mérésének és ellenőrzésének bonyolultsága. A szélesebb körű bevezetés érdekében fokoznunk kell a pénzügyi ösztönzőket, világos szén-dioxid-kibocsátási hitelezési módszereket kell biztosítanunk, és technikai támogatást kell nyújtanunk a gazdálkodóknak.

Az agrár-erdészet terén folyó kutatások segítenek a legjobb gyakorlatok finomításában, a szénmegkötési mérések javításában és a régió-specifikus végrehajtási iránymutatások kidolgozásában. Az olyan projektek, mint a ReForest és a DigitAF, a fák és a termesztett növények kombinációjának optimalizálására, a talaj egészségének dinamikájának megértésére és a gazdák hosszú távú gazdasági előnyeinek értékelésére összpontosítanak. A kutatók a szén-dioxid-számítás pontosságának növelése érdekében fejlett távérzékelési és mesterséges intelligencia alapú megfigyelési technikákat is vizsgálnak. Az egyetemek, kutatóintézetek és a politikai döntéshozók közötti együttműködési kezdeményezések célja olyan bizonyítékokon alapuló stratégiák kidolgozása, amelyek biztosítják az agrárerdészet méretezhetőségét és hatékonyságát. Ahogy a tudományos fejlődés tovább formálja a területet, az agroerdészet az EU mezőgazdaságának egyik sarokkövévé válhat, támogatva annak környezeti és gazdasági ellenálló képességét.